Egyéb

13 04, 2013

Szülői segítőszándék

Szerző |2013 április 13|Egyéb|0 hozzászólás|

Azok a babák, akiknél a tanulófázisban túlzott volt a „szülői erőltetés”, a kisgyermekkorban gyakran ügyetlenek, mozgásuk bizonytalan.
Mi okozhatja, hogy statisztikai adatok igazolják, egyre több a viselkedés- és tanulási zavarokkal küszködők száma, nő a hiperaktív, diszlexiás gyermekek aránya, valamint a kisgyermekkori koncentrációs képesség csökkenő tendenciát mutat.

Bendig Borbála gyógypedagógus és mozgásterapeuta írásából kiderül, hogy ezen zavarok a mozgásfejlődésre vezethetőek vissza. Állásfoglalása szerint, a probléma gyökere abban rejlik, hogy a baba mozgásfejlődése nem a megfelelő sorrendben haladt, illetőleg egy-egy fejlődési fázis kimaradása lehet a magyarázat. (pl.: a baba nem mászott)
Az átmeneti mozgásformákkal töltött idő – ülést állást megelőző időszak – alatt sokat kell gyakorolni pl.: fordulást, kúszást, mászást. A normál és későn fejlődő babáknál sem szabad az ültetést, a járni tanulást erőltetni, mert ennek következménye a hibás testtartás, rossz koordináció, rosszul beidegződött görcsös mozgás.
Nemcsak járni tanulás időszakában, hanem nagyobbacska korban is jellemző lehet a szülő túlzott „segítő szándéka”, ennek hatására azonban elvész a mozgás öröme, mint motiváció. Fontos, hogy a gyermek a „test edzése” során megtanulja saját én-test képét, a kisebb kudarcokból erőt merít, s „dolgozik a cél elérése érdekében”. Ezáltal fejlődik összpontosítása, kudarctűrő képessége, valamint a kitartása. Egyedül ér el valamit, így már „nem kiszolgáltatott” a szülőnek, megjelenik az önállóság érzete.

Egy Természetgyógyász egyszer azt mondta nekem: „nagyon figyeljek oda, ha folyamatosan megoldom más helyett a problémáját, akkor Ő maga sosem jut el arra a szintre, hogy maga is megbirkózzon egy-egy feladattal. Mindig van arany középút…:)”

9 03, 2013

Tojás család Húsvétra

Szerző |2013 március 9|Egyéb|0 hozzászólás|

 Közeleg a Húsvét…kezdődhet a tojásfestés.  A Praktika magazinban sok könnyedén kivitelezhető ötletet találunk a tojások feldíszítésére. Belegondolva számomra legtöbbször talán nem is maga az ünnep a hangsúlyos, hanem az azt megelőző készülődés. A közös főzőcskézés, tojáskészítés, a lakás díszítgetése olyan hangulatot varázsol, amely minden gyermek számára egy maradandó élmény. Egyrészt kiélhetik saját kreativitásukat, másrészt a szülők is kilépnek a sokszor problémákkal teli hétköznapokból. Ha nincs saját ötletünk, akár a magazinban is számos lehetőség közül választhatunk, nekem legjobban a tojás család tetszett. Ennek alapanyag szükséglete minimális: festék, ecset, alkoholos vagy lakkfilc az arcvonások megrajzolásához. A ruhák pedig papírból készülhetnek, amelynél a színek, formák végtelen tárházából lehet válogatni. A figurák haja szintén színes papírból készül, de a gyermek maga is kiszínezheti a kivágott hajtincseket, s már kész is van a tojásember.

 

Gyermekkoromban otthon az volt a szokás, hogy a kertben fészkeket készítettünk fűből, majd megnéztük, hogy járt már-e ott a várva várt nyuszi a csoki tojásokkal. Azóta eltelt néhány év, ma már a tyúk is rejtheti a piros tojásokat.

 

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!

1 03, 2013

Viselkedészavarok háttere

Szerző |2013 március 1|Egyéb|0 hozzászólás|

A boltunkban járt egy anyuka, aki elmesélte, hogy kislánya szeme nem régiben elkezdett tikkelni. A Nők lapja Pszihé magazint olvasva rá is találtam, hogy a tikkelés hátterében a túlzott elvárások állnak, amely a kicsiben belső feszültséget, elfojtott haragot okoz. Az anyuka azt is elmesélte, hogy a kislány egy ideje arról panaszkodik, hogy az ovónéni állandóan kiabál velük. Sajnos ez egy érzékenyebb gyereknél komoly probléma, mert az alapvetően jól nevelt, értelmes gyermekben maradandó sérülést okozhat egy olyan nevelőnő hatása, aki állandóan azt hangoztatja, hogy rossz gyerekek vagytok.

A lapot olvasva kiemelnék még néhány viselkedés zavar mögött megbújó esetleges okot, amely elvezetheti a szülőt a probléma gyökeréhez:

Bepisilés

Kudarctól való félelem, apakép hiánya vagy szigorú rokon, akitől tart a kicsi.

Szülőként meg kell szemlélni, hogy miért fél a gyerek érzelmeinek hangot adni, hogyan lehetne önbizalmát növelni, s mi okozhatja a szorongást.

 

Bekakilás

Félelem az ismeretlentől, és a veszteségtől.

Szülőként érdemes elgondolkozni rajta, hogy milyen példát mutatunk, felnőttként vannak-e esetleg félelmeink, illetve hogyan lehet erősíteni a gyermek önértékelését.

 

Dadogás

A kicsi nehezen tudja kifejezni érzéseit. Előfordulhat, hogy nem hallgatjuk meg őt kellőképpen, vagy sokszor rászólunk, hogy halkabban legyen. A sok negatív kritika is lehet a dadogás hátterében.

 

Hiszti

Alapvető cél a figyelemfelkeltés…De a hiszti kiváltója lehet az anya apa között lévő szópárbaj, amit a gyermek mintaként lát maga előtt.

 

Nálatok van valami olyan viselkedés, amely a gyermekre jellemző, s már tudjátok, mit akar vele elérni. Milyen praktikák vannak a tipikus gyermek hisztik ellen?

5 02, 2013

ENNI VAGY NEM ENNI

Szerző |2013 február 5|Egyéb|0 hozzászólás|


Egyik barátnőm a napokban mesélte: „ebédre spenót készítettem a gyermeknek, etetéskor – többszöri próbálkozás ellenére – oldalt folydogált ki a főzelék a gyermek száján, majd egy óvatlan mozdulattal megfordította az előtte lévő tányért, jelezve, hogy Te sem gondoltad komolyan, hogy ezt megeszem…” Hát igen…a babák etetése nem minden esetben felhőtlen.

Bár a főzelék akció elég egyértelműen jelzi, hogy a gyermek nem szereti a spenótot, de mi helyzet akkor, ha a gyermek nem rágja meg a falatot, ki sem köpi azt, csak nyammog rajta… A baba magazinban olvastam egy cikket a témában: az anyák sok esetben aggódni kezdenek, hogy valami szervi probléma állhat a háttérben, de az esetek nagy százalékában nem kell súlyos problémára gondolni. Gyakori ok, hogy kialakul egyfajta feszültség az étkezések során anya és a gyerek között. Az etetést végző személy, általában az anya, esetleges túlzott reakcióját – pl.: erőlteti a spenótot, mert az egészséges, vagy anya csak akkor fog örülni, ha végre normálisan eszel…stb. – a gyermek megérzi, és dacból nem eszik. Így mutatja ki az akaratát, hogy „megeszem a kedvedért, de nem szívesen”. A legjobb, ha az étkezések vidám hangulatban telnek, vigyünk az étkezésbe valami játékosságot, így megszűnik a korábbi stresszes hangulat.

Sokak számára viszont inkább a másik véglet lehet ismerős, amikor a gyermek folyamatosan eszik és eszik, szüléként pedig végignézzük, ahogy szépen lassan gömbölyödik…majd túlsúlyossá válik. A nagypapám régen, ezt a problémakört egy mondattal lezárta: „Egyél csak kisfiam, hadd nőjön benned a pénz.”

A Nők lapja PSZICHÉ írásából kiderül, hogy az elhízásban leginkább érintettek a három-, hat-hét-, és a tizenkét-négyéves korosztályok. A kicsik esetében előfordul, hogy az anya saját megfelelési kényszerét vezeti a le azzal, hogy a gyermeket folyton eteti, ezzel bizonyítva magának, […]

3 02, 2012

TENDENCIÁK

Szerző |2012 február 3|Egyéb|0 hozzászólás|

A szülők igyekeznek mindent megadni gyermeküknek, az egészséges életmóddal, termékekkel sokszor azonban maguk sincsenek tisztában, ami egyrészt az ismeretek hiányával, másrészt a rohanó, stresszes életvitellel magyarázható. Az Egészségmagazin rovatában volt olvasható, hogy gyakorta a gyerekkorban kialakuló lábeldeformálódás illetve a lúdtalp kialakulásának megelőzésére szintén nem fordítanak kellő figyelmet. Ezt nemzetközi kutatások igazolják, miszerint a 6-10 évesek több mint 60 %-nak lábdeformitása, a 6 évesek 40 %-nak gyakori hátfájása, míg a 12 évesek 33%-nak hibás testtartása van, ráadásul összefüggés mutatható ki a gyerekkori lúdtalp és a későbbi elhízás között.

A témában nézelődve Dr. Lengyel Zsuzsanna ortopéd főorvos írásából a következőket ragadnám ki: a csecsemők egyenes, teli talppal születnek, nincs még lábboltozat. A kapaszkodó mozdulatok, a mászás, illetve a felállásnál, járásnál bekövetkező folyamatos izommunka alakítja a boltozatot. Ennek kialakulásához 8-10 év kell. A kisbabának minden esetben saját tempójában kell fejlődnie, természetes talajon (kavics, fű, homok) hagyjuk mezítláb járni, s a legfontosabb, hogy amikor elérkezik az idő, próbáljunk jó cipőt találni. Babakorban a természetes bokabedőlés miatt hasznos a zárt kéreg, mely tartja a bokát.
A kisgyermeknek még nem rendelkezik kellően sok erővel, így a keménytalpú lábbeliben nehéz lenne járnia. Az előbbiekből kiindulva fontos, hogy a kiválasztott cipő puha, és könnyen hajlítható legyen.
A boltozatot nem szabad alátámasztani, mivel ezáltal akadályozzuk annak természetes kialakulását.
Mint látjuk az első cipők rendkívül nagy jelentőséggel bírnak a későbbi lábforma kialakulásában, ezért érdemes már a kezdetektől figyelni a gyermek lábbelijére. A későbbi évek folyamán a megelőzésben illetve a már kialakult lúdtalp orvosolásában segít kidöntött sarkú supy cipő.

Sajnos azzal kapcsolatban nehéz pontos információt kapni, hogy a gyerekek hány százalékának van szüksége supinált cipőre, a válasz mégis egyszerű MINDENKINEK.
Ezt a gondolatomat nagyon egyszerűen két szóval tudnám megmagyarázni: egészség és megelőzés.